Az aljzatkiegyenlítés sokszor szükséges feltétele a burkolásnak. Linóleum, padlószőnyeg, laminált parketta vagy padlólapok burkolásakor rendkívül fontos része az úgynevezett rétegrendnek, hiszen a megfelelő kiegyenlítést elvégezve a kész burkolat lerakása megfelelő, a kívánt minőségű lehet. Általános tévhit, hogy az aljzatkiegyenlítő foltokban is használható. A minimális rétegvastagság általában 3 milliméter, a maximális pedig 30 milliméter.
Az aljzatkiegyenlítés, mint munkafolyamat megkezdése előtt szükséges a kiegyenlítendő aljzat ellenőrzése, mert annak mindenképpen stabilnak és megfelelő szilárdságúnak kell lennie. Beton esetén a nedvességtartalomra is figyelnünk kell (az általában nem lehet magasabb 2-3%-nál), mert túlzott nedvesség esetén a betonból felszabaduló páranyomás alulról roncsolhatja az aljzatkiegyenlítőt.
Mint általában az építőiparban, itt is az alapozással kezdünk. Az aljzatot megtisztítjuk és pormentessé tesszük mert ennek hiányában az aljzatkiegyenlítő nem fog megfelelően a kiegyenlítendő felülethez tapadni. Ezek után a felületet le kell alapozni. Erre azért van szükség, hogy az aljzat ne legyen túl nedvszívó. Bár az önterülő aljzatkiegyenlítő igen folyékony, alapozás nélkül túl gyorsan magába fogja szívni az aljzatkiegyenlítő nedvességét, ami ezért túl hamar megszilárdul.
Megkülönböztetünk nedvszívó és nem nedvszívó felületeket, és ezek meghatározzák a használható alapozó fajtáját. A bekevert alapozót sima kenéssel, ecseteléssel, hengereléssel lehet felvinni.
Amennyiben nem betonfelületet, hanem mondjuk egy meglévő járólapos aljzatot szeretnénk kiegyenlíteni, az alapozó felhordása után szükséges tapadóhíd használata is.
A tényleges kiöntést legjobb akkor kezdeni, amikor az alapozó még nem száradt fel teljesen a felületen. Persze a technológiai várakozási időt be kell tartani. Alapszabály, hogy egy helyiséget csak egybe szabad kiönteni, mert az aljzatkiegyenlítő gyorsan köt.
A felületet egyszeri bekeveréssel öntjük ki, vagy zsákonként vödrözük, de akkor annak folyamatosnak kell lennie.
Az önterülő aljzatkiegyenlítő kiöntésekor a még folyékony anyagot gyorsan sík felületre kell húzni, vagy simító-glettelővel, vagy hosszú szintezővassal.A szintezéshez szintező bójákat is érdemes használni. Az öntést és elhúzást hosszú vízmértékkel érdemes ellenőrizni. 5-7 mm-nél nagyobb öntési vastagságnál tüskés hengerre is szükség lesz, hogy az aljzatkiegyenlítő buborékosodását megszüntessük.
Az aljzatkiegyenlítőket gyártják beltéri és fagyálló változatban is. A kiszerelés általában 25 kilogrammos papírzsák. Ezek kiadóssága 1,4 -1,6 kilogramm/mm/m2.
Az aljzatkiegyenlítőt használhatjuk több rétegben is, de 2 centiméter fölött úgynevezett cementesztrich használata ajánlott. Ezt akár 8 centiméterig is használhatjuk. A termékek különbözősége kötésidejükben, kiadósságukban és felületi szilárdságukban rejlik. Az aljzatkiegyenlítő nem olcsó és általában nem javítható!
