A marokkói stílus kapcsán már írtunk az iszlám vallású országok művészetéről és lakberendezési stílusáról. Az iszlám művészet, ahogyan a vallás, számos más országban is jelen van, melyek közül talán a legismertebb a perzsa művészet. A mai Irán területén valaha a perzsa birodalom virágzott. Számos építészeti és iparművészeti emlék bizonyítja az egykori Perzsia gazdagságát és művészetének magas színvonalát, kifinomultságát. Bár a vallás tiltja az ember és az állatok ábrázolását, a fennmaradt szőnyegek, kerámiák, festmények és miniatúrák azt bizonyítják, hogy ez a tilalom inkább csak a nyilvános helyekre vonatkozott.
Az otthonokban, különösen a gazdagabb, műveltebb rétegek házainál bizony a szőnyegeken oroszlánt, tigrist, gazellát ábrázoltak, az edényeken, különösen a nagy méretű tálakon, emberalakokat, konkrét személyek portréit, köztük fedetlen arcú, ifjú hölgyeket is láthatunk. A falakra portrékat, történelmi jeleneteket ábrázoló olajfestményeket akasztottak, vagy épp freskót festettek. Ezek az ábrázolások általában a korabeli miniatúrafestészettel mutatnak rokonságot, ami arra utal, hogy a miniatúrafestők által készített vázlatokat használták a kerámia- és szőnyegszövő műhelyekben, illetve festők foglalkoztak kerámiafestéssel is. Persze a máshol is előforduló geometrikus és növényi minták sem hiányoznak, de már nemcsak egyes növényeket, esetleg madarakat ábrázoltak, de egész tájképek kerültek a tálakra, edényekre. Elterjedtek voltak a csak díszként funkcionáló állatszobrocskák, tevék, macskák, galambok, antilopok, melyek a legtöbbször acélból készültek virágmintás arany- vagy ezüstberakással. Leginkább az európai nippekhez lehetne hasonlítani őket, melyek népszerűsége máig töretlen.
A perzsa művészet kedvelte a kék-fehér, illetve a kék-piros színpárosításokat mind a kerámia, mind a textilművészet terén. Emellett a 16. és 19. század közötti perzsa kerámiákat széles színpaletta jellemzi, amihez már magas technikai fejlettség kellett. A szakértők általában egyetértenek abban, hogy az iszlám textilművészet és szőnyegkészítés Perzsiában érte el a csúcspontját a 16-18. században. Vászonból, selyemből, bársonyból készült szőnyegeket, ruhákat, takarókat arany- vagy ezüstszállal hímezték. A hímzések gyakran irodalmi alkotásokban leírt jeleneteket ábrázoltak.
