A lakókörnyezet és az ember kapcsolata sok mindent elárul az egyént körülvevő tárgykultúrára nézve a személyiség apró jeleiről, amennyiben bepillantást tudunk nyerni a magánszférába. Ha valakit meg akarunk ismerni nem a szavai, gondolatai és tettei alapján tudjuk megtenni, hanem az őt körülölelő enteriőr, és a hozzá kapcsolódó tárgyi világ alapján. Ha belépünk a napjainkban oly divatossá vált minimál stílusban berendezett otthonba, azonnal felmerül bennünk a kérdés, vajon mi az, amitől oly vonzó ez a stílus a mai kor emberének. Természetes környezetünk rohamos pusztulása már nemcsak a környezetvédőket aggasztja. Egyre többen ismerjük fel, hogy "szolgáltatásai" nélkülözhetetlenek. Tiszta ivóvíz nélkül nem sokáig maradunk életben, a szennyezett levegő pedig nemcsak légzésre válik alkalmatlanná, de a természetes és az épített környezetünket is károsítja. A városi ember életének több mint 90%-át mesterséges környezetben, valamilyen épületben, vagy közlekedési eszközben tölti. Nem lehet közömbös számunkra munka- és lakóhelyeink belső kialakítása, de az sem, hogy létrehozásuk és használatuk milyen hatással van az ökológiai rendszerekre. Már széles körben ismert az energia-átalakítási folyamatok szennyezőanyag kibocsátással járó, klímaváltozást előidéző hatása. Fontos tudnunk azt is, hogy egy ország teljes energiaszükségletének csaknem felét épületeink "fogyasztják" el.
Racionalista és emberséges lakóegység megteremtése
A két világháború között a modern építészek és iparművészekben kollektív felelősségtudat munkált, amikor a maximális józanságot hirdették a tervezésben. A lakosság jelentős hányada ebben az időben nyomorúságos lakás- és életviszonyok között tengődött, s még az emberinek mondható minimális feltételekhez sem jutott hozzá. Így vetődött fel a minimumlakás ideája. Nem a minél kisebb lakások építése és a tárgyak lecsupaszítása volt a cél, hanem, hogy a szükséglakásokban nyomorgó emberek számára legalább minimális komfortot teremtsenek. Az építészek ezért láttak hozzá olyan lakások tervezéséhez, amelyekben a családtagok elkülönülésére alkalmas hálók mellett hideg-meleg vizes fürdőszoba, beépített konyha, közös nappali gondoskodik az emberhez méltó körülményekről. Ez volt a racionalizmust és az emberséges minimál-lakást programjaként megfogalmazó Bauhaus legfőbb célkitűzése. A Bauhaus az 1920-30-as években élte virágkorát. Egy új korszakot alkotva tanítványaikkal együtt a legegyszerűbb célszerűségi formát keresték, minden mellékeset, zavaró díszítést száműzve. A mai minimál ennek az iskolának az alapfelfogásából táplálkozik melynek célja, hogy az egyént felszabadítsa, korlátoktól mentessé tegye. Így tervez könnyedebb terekbe letisztult formavilágú, légiesebb bútorokat.
A minimál stílus
A minimál, mint lakberendezési stílusirányzat Olaszországból indult, szellemi elődje a hatvanas években teret hódító minimal art (minimális művészet) volt. A kifejezést először Richard Wollheim használta 1965-ben a korabeli amerikai szobrászati és festészeti irányzat azon tendenciájának megjelölésére, melyben a műalkotás szerkezete alapelemekre egyszerűsödik, és a művészi érték nulla fokához közelít. A XX. század utolsó évtizedére jellemző minimalizmus épít a korábbi tapasztalatokra, de egyszerű és közérthető igyekszik maradni. Ez a stílus a lehető legkevesebbel igyekszik a maximumot, azaz a berendezési tárgyak esetében a tökéletes komfortérzetet nyújtani. A berendezésben az egyszerű, elegáns, letisztult formáknak, a minimalista felfogásnak világszerte egyre több a híve. A minimalista divat az ember segítségére siet és felkínálja a rendezettséget, a nyugalmat és a tisztaság érzetét.
Rend a lelke mindennek
Legjobban ezt a stílusirányzatot úgy lehetne jellemezni, hogy rend a lelke mindennek. Az ember által vágyott harmóniát a minimál stílusirányzat a visszafogottságával, csakis a tiszta formák és a rend révén igyekszik elérni. Fontosnak tartja, hogy a tér szolgálja az embert és a benne lévő szükséges használati és berendezési tárgyak a természetes szimmetria rendjét, egyensúlyát, ritmusát visszasugározzák az ott élő emberekre. Kiszámított rend, mértani tökéletesség uralkodik ezekben a terekben amelyet ez a stílusirányzat megkövetel. Egyszerű térszerkezet, minimál hangvételű bútorok, fém és üveg mindenütt. Bármilyen szellemiség, funkció-központú gondolkodásmód, ergonómia és környezettudatos tervezés is húzódjék meg a tárgyak mögött, a minimál esetén sokkal inkább trendről van szó.
A minimalista trend
A rend és a harmónia megteremtésének egyik módja, hogy a mintákat vagy a formákat a térben ritmikusan megismétli, azokat sorba állítja, ezzel rendezettséget teremt. Amennyiben a geometriai formák egyszerű ismétlése nem lehetséges, akkor ezt a színekkel teszik, melyek visszafogottságukban érvényesülnek.
Az anyag természetessége
A minimalista térben található anyagféleségek között kiemelten fontos szerep jut a fémeknek, az alumíniumnak, az üvegnek és a köveknek, a natúr fának, a len- és pamutvászonnak, valamint a kiváló minőségű műanyagoknak.
A burkolatok színét és anyagát is elsősorban az egyszerűség, a lehető legkevesebb és a visszafogottság jellemzi színben és formában egyaránt. A hangsúly az anyag természetes szépségének bemutatásán van. A burkolóanyagok kiválasztásánál a minőségre való törekvés mellett a matt vagy mázas padlózat a beton, a természetes kő, a parketta és a szőnyegpadló is szerepel a palettán. A szőnyegpadló használata esetén jellemző a nagyvonalúan visszafogott megoldások, a monoton felületek megtörése csíkos vagy geometrikus formákkal.
A harmóniát amelyet a nagy terek sugároznak textíliákkal is hangsúlyozzák. A textíliák anyaga egyszínű és minta nélküli, inkább annak textúrája dominál. A dúsan ráncolt és dekorált függönyöket az egyszerű, lapszerűen fölakasztott, függönyszerű megoldások helyettesítik. A lakberendezésben a nemesen egyszerű hatást tovább fokozza a felhasznált, finom színek széles skálája, de minden esetben a fehér köré csoportosul a szürke, a drapp, a barna és ezek árnyalata.
A minimál stílus bútorzata mennyiségben szűkölködő viszont minőségben a maximumot kívánja. Legfontosabb a kifogástalan alapanyag és a tökéletes, praktikus szempontoknak megfelelő szerkezeti megoldás. A hideg eleganciával tervezett formák, a könnyed, játékos térhasználat az egyszerű, letisztult vonalak, a natúr színek, az üveg, fém és fa kombinációja, a szögletesség tároló- és ülőbútorokon egyaránt mind a stílus alapelemei közé tartoznak. A bútorok megjelenése, esztétikája is figyelemre méltó: minimalizált anyaghasználat, mértani vonalvezetés, higgadt formák, stabilitás és a minőség jellemzi minden részletüket. Az ülőgarnitúrák egyszerű kocka alakúak, kiváló minőségű, de mintázat nélküli kárpitozásúak. A szobabútorokon túl a legszélesebb spektrumon a konyhabútorok és a fürdőszobai szaniteráruk szerepelnek. Előbbieknél a lakkozott felületek, a szokásosnál szélesebb, magasabb és mélyebb fiókok, a vízszintesen terjeszkedő felsőszekrények és a króm-, illetve nikkel fogantyúk a legjellemzőbbek. A fürdőszobai szanitereknél a szokásosnál kerekdedebb vécék, a ráültetett kerámia és üvegmosdók, nem ritkán a nikkelmosdók és az egyenes, leágazás nélküli csaptelepek, illetve zuhanyrózsák vívtak ki elismerést.
A minimál stílus olyan térigényes stílus, amely megköveteli a berendezési tárgyak közötti szabad felületeket és a bútorok levegős elrendezését. A berendezések összezsúfolása vagy a nem megfelelő helyre történő elhelyezése megbontja a rendet. Ha valami nem tökéletesen illik az adott környezetbe, nagyon megzavarja a hűvös eleganciát vagy feldobódott szabadságot, amelyet mind megvalósíthatunk a stíluson belül a színek, mintázatok, kiegészítők segítségével.
A minimál szabálya szerint a ritmus, a díszek formai ismétlése, vagy azok sorba állítása teremti meg a kívánt esztétikai élményt. Ezeket figyelembe véve a legszükségesebb kiegészítő elem kerül be a minimalista térbe. A dísztárgyak sohasem egyedül egy darabként szerepelnek a bútorzaton vagy kép formájában a falon. Azok a környezetükkel harmóniát teremtve gondosan megtervezett, előre kiválasztott helyre kerülnek. Nagyon fontos, hogy a legapróbb tárgyak is együtt éljenek a berendezés többi darabjával, mert bármilyen más formavilágot képviselő kiegészítőt elhelyezése a térben diszharmóniához vezet.
A természetet képviselő virágok, és növényzet elhelyezése a nagy terekben különös szerepet élvez. A megfelelő helyre tervezett növényzet méltó díszei e puritán világnak. A térben központi helyen lévő asztalon esztétikai élményt nyújt egy-egy egyszerű vonalvezetésű üvegvázában elrendezett virág.
A stílus minimál volta, és elegáns színvilága megköveteli a bőséges természetes fény jelenlétét, amely egyben annak melegségét is fokozza. A mesterséges fényforrások alkalmazásánál is a minimálisra való törekvés a jellemző, így az általános világítást a térben a mennyezetről lelógatott több egyforma, kevésbé díszes világítótestek használatával oldja meg.
A stílussal való játék során elegáns környezetet alakíthatunk ki a fémet kombinálva a meleg földszínekkel. Amennyiben fiatalos lendületet kívánunk adni az enteriőrnek, a letisztult formavilágú bútorokat harsány színekkel eleveníthetjük meg. A fa meleg színekkel való egyesítése, egyfajta tiszta nyugalmat áraszt, barátságos légkört teremt a környezetnek. A minimál stílus játékossága komoly tartalmat rejt, hiszen nagyon nagy önfegyelmet kíván. Nem szabad csupán funkcionalitásában szemlélnünk a stílust, hiszen annál sokkal több, sokat megmutat és nagyon sok mindent eltakar: a mögötte megbúvó személyiséget, a fel nem vállalt érzékenységet. Mivel minden tökéletes rendben van a kritikát nehezen tűri. Minden, ami több a funkcionalitásnál, több azon, mint ami feltétlen szükséges, az veszélyt jelenthet, mivel betekintést ad a mélységekbe. Hogy a stíluson belül ki melyik variációt használja, annak személyiségéről leginkább az anyag- és színválasztás árulkodik
Trend a rend
A minimalistán egyszerű lakásberendezés felvetheti azt a kérdést, hogy vajon mennyire lehet teljes életet élni egy olyan térben ahol az ülő- és tároló bútorok, a szórakoztató elektronikai berendezések elsősorban a funkcionális igények kielégítését célzó szemléletet hordozzák. Egy biztos, hogy a rendnek lenyűgöző hatása van. A kellően kiszámított tér, s a mértékletesen összerendezett tárgyak és formák tiszteletet vívnak ki, nem csak önmaguknak, de tulajdonosuknak is.
