Milyen is valójában az általunk koloniálisnak titulált stílus? Vajon csak néhány esztergált láb, egy kis sötétbarna festék? Ennyi lenne az egész? A koloniális - gyarmati - stílus első bútorai eredetileg az angol, holland és egyéb kolóniák létesítésének idején Amerikában készültek. A letelepült kolóniák az Amerikába vitt bútoraik alapján készítették el bútoraikat. Ebből a tényből egyenesen következik, hogy nem független stílusról van szó, hanem létre jött valami új, ami ötvözi az Európából hozott formavilágot, az újabb egyéni vonásokat és a helyi sajátosságokat. Amerika északnyugati részén, a spanyol letelepedők hatására az európai reneszánsz és barokk stílus jegyei honosodtak meg. A koloniális stílus a köztudatban Új-Angliához kötődik, építészetüket az Angliából származó mintakönyvek alakították.
A koloniális stílus kialakulásának három fő szakasza:
kb. 1608-1720, Gregorian vagy György stílus korszaka
A korszak elején minőségi bútorok nem igazán készültek, a bútorok nagy részét Angliából hozták be. A jólét emelkedésével a bútorok minősége és választéka is kedvezően változott. Eleinte elsősorban esztergályozott darabokat készítettek. Ma is legtöbbünknek a koloniális stílusról a barnára mázolt, erősen kopottas, csavart falábú bútorok jutnak eszünkbe, pedig ez a kép aligha fedi a stílus minden ismérvét. Az angol késői reneszánsz hatása uralta a korszak végét. Ládákat, szekrényeket elsősorban a déli területeken, komódokat, szekretereket és párnázott székeket északabbra készítettek. A koloniális bútorok alapanyaga általában fenyő, de használtak tölgy-, dió-, nyír- és juharfát is. Még a fényűzőnek számító korai darabok felületkezelése is egyszerű pácolás és viaszolás.A fokozatosan emelkedő életszínvonalnak köszönhetően egyre több európai lakberendezési cikk kerül Amerikába, de még így is több mint 10 éves a lemaradás az angol divatirányzathoz képest. A korszak jellemző bútordarabjai: magas komód (high-boy), lécezett támlájú székkb. 1720-1780, amerikai szövetségi korszak
Az európai élénk stílusfejlődés hatása a koloniális bútorokon is érződik. Az új európai divatirányzatok - a francia rokokó, a kínai stílus - hatása a tengerentúl valamivel később érződik. A bútor textíliákban gyakran találkozhatunk a kínai porcelánok motívumait idéző egzotikus madarakkal és virágokkal. Technikailag jelentős fejlődést jelentett a Chippendale irányzat. Ezek a bútorok már felvehetik a versenyt bármely európai bútorral. A New England műhelyeiben alacsony komódokat, egymásra épített komódokat (double chest) és íves homlokfelületű írószekrényeket (block front) készítenek. A korai koloniális stílussal ellentétben ekkorra már az angollal teljesen egyenértékű bútorokkal és lakásbelsőkkel találkozhatunk. Duncan Phyfe amerikai asztalosmester munkásságára Sheraton stílusa hatott leginkább. Az általa készített bútorok a korszak legkiválóbb alkotásai. Új stílust nem alkotott, de bútorai nagy divatnak örvendtek. Az amerikai Sheraton stílus jellegzetessége az egyenes él, a teljes profil nélküliség és az intarziadíszítés. Ebben az időszakban jelenik meg egy új alapanyag az amerikai bútorgyártásban a mahagóni.
kb. 1780-1830
Chippendale munkái és kiadványai óriási hatást gyakoroltak az amerikai bútoripar fejlődésére. A század vége felé sorra jelennek meg a bútorminta könyvek és angol mintára az árjegyzékes bútorkönyvek. Philadelphia lett egyértelműen az amerikai bútorgyártás központja, az itt megjelenő árjegyzék címe: ''The journeyman's Cabinet and Chair marker's Philadelphia Book of Prices''. Philadelphia mellett jelentős bútoripar fejlődött ki Bostonban és Charlestonban. Itt is megpróbálják újraéleszteni a gótikus stílus díszítőformáit, kevés sikerrel. Ezután a francia neorokokóval próbálkoztak. A drága bútorok új alapanyag a rózsafa és a selyemfa lett.
