A gipszkartonozás a modern építőipar egyik közkedvelt belsőépítészeti megoldásává vált az elmúlt néhány évben, aminek az oka leginkább abban keresendő, hogy egy rendkívül sokoldalú, hatékony, gyors, nem mellesleg pedig száraz burkolóanyag, amivel kifejezetten gyorsan lehet dolgozni, ha hozzáértő kezek közé kerül.
Alapvetően elmondható, hogy a gipszkarton lapok szerelése, illetve rögzítése kétféleképpen történhet, ezáltal a leginkább elterjedt a csavarozás, amikor egy helyesen kialakított fa- vagy fémszerkezetre kerülnek rögzítésre a lapok, míg a másik, amikor speciális ragasztóanyaggal, úgynevezett gipszpogácsákkal erősítjük fel közvetlenül a falszerkezetre. Utóbbi megoldás azért terjedt el, mert sok esetben nincs lehetőség szerkezeti kialakításra, esetleg túl sok helyet foglal, netán a falszerkezet nem teszi lehetővé a szerelvényezést, hiszen bármihez is rögzítjük, az alapnak nagyon erősnek és szilárdnak kell lennie.br>
Bár a ragasztásos kialakítás sokszor indokolt, azért megvannak a hátrányai, így például túl nagy felületek esetében nem ajánlott, pláne mennyezeteknél, de például kisebb pótlásokra, falkiegyenlítésekre, ajtónyílások felső részének burkolására, apróbb helyiségek falszerkezetének kiegyengetésére ideális választás lehet, ha ismerjük a ragasztás megfelelő lépéseit.
Alapvetően elmondható, hogy a gipszkarton lapok szerelése, illetve rögzítése kétféleképpen történhet, ezáltal a leginkább elterjedt a csavarozás, amikor egy helyesen kialakított fa- vagy fémszerkezetre kerülnek rögzítésre a lapok, míg a másik, amikor speciális ragasztóanyaggal, úgynevezett gipszpogácsákkal erősítjük fel közvetlenül a falszerkezetre. Utóbbi megoldás azért terjedt el, mert sok esetben nincs lehetőség szerkezeti kialakításra, esetleg túl sok helyet foglal, netán a falszerkezet nem teszi lehetővé a szerelvényezést, hiszen bármihez is rögzítjük, az alapnak nagyon erősnek és szilárdnak kell lennie.br>
Bár a ragasztásos kialakítás sokszor indokolt, azért megvannak a hátrányai, így például túl nagy felületek esetében nem ajánlott, pláne mennyezeteknél, de például kisebb pótlásokra, falkiegyenlítésekre, ajtónyílások felső részének burkolására, apróbb helyiségek falszerkezetének kiegyengetésére ideális választás lehet, ha ismerjük a ragasztás megfelelő lépéseit.
Mint minden belsőépítészeti munkálat, úgy a gipszkarton ragasztásakor is kiemelkedően fontos a megfelelő előkészítés, ami nem is annyira a lapok méretre vágásáról és formázásáról szól, sokkal inkább arról, hogy a falszerkezet alkalmas legyen a ragasztóanyag és a karton fogadására. Ennek megfelelően verjük le a mozgó vakolatot – szükség esetén vakoljuk vissza, mert túl vastagon nem szabad hagyni a ragasztót –, és fejezzünk be minden olyan munkálatot, ami ilyenkor még előfordulhat, így például a villany- vagy vízvezetékek elhúzását és így tovább. Lényeges lépés közvetlenül a ragasztás előtt a felület teljes portalanítása!
Ha a fogadóközeg már rendben van, rendkívül lényeges lépés lesz az alapozás, hogy ezzel kiegyenlítődjön a már meglévő száraz, és a felkent nedves réteg közti ellentét. Ha ugyanis túl száraz felületre kerül a nedves ragasztó, előfordulhat olyan eset, hogy a fal elszívja a vizet a masszából, és az túl hamar megköt úgy, hogy nem alakul ki ideális átkötés a két réteg között, tehát a felragasztott gipszkarton visszapotyoghat. A lealapozott aljzatra általában 12/24 óra elteltével lehet rádolgozni, ez azonban minden esetben függ a kérdéses terméktől, így mindig olvassuk el a rajta megtalálható ajánlásokat.
Az alapozó száradását követően levágjuk a gipszkarton lapokat – amennyiben erre szükség van. Hosszanti vágás esetén a normál és jó minőségi lapok egyszerű szikével formázható, de speciális sarkok vagy kapcsoló- és kábellyukak esetén fúrógépet és dekopír fűrészt alkalmazzunk a precíz élekhez. Mivel a gipszes ragasztóanyag nagyon hamar megköt, ezért rendkívül lényeges, hogy kizárólag annyit keverjünk be – a csomagoláson megtalálható instrukcióknak és arányoknak megfelelően –, amennyit nagyjából 20-30 percen belül el tudunk dolgozni. Az anyagot mindig keverőgéppel keverjük össze nagyjából olyan állagúvá, mint a kelt tészta.
Amint az anyag elkészült, megfogjuk az első gipszkarton lapot, és kis pogácsákban elkezdjük felhordani rá a ragasztót. Egy normál, gipszkarton lap esetében minden pogácsa legalább 10- 15 centiméter legyen, nagyjából ugyanannyi anyagot tartalmazzon, és legfeljebb 30 centiméteres távolságban helyezkedjenek el egymástól. Ha kiporcióztuk a ragasztót, a lapot határozott mozdulattal felnyomjuk a helyére – nagyobb daraboknál ez gyakran kétemberes munka –, és erősen megpréseljük az egészet a nyomáspontokon, miközben odafigyelünk a szintekre, valamint arra is, hogy speciális kialakítás esetén megfelelő hézagokkal és alátámasztással rendelkezzen a karton, tehát ne tudjon vetemedni, illetve mozgolódni se.
A felhordott gipszkarton lapokat nagyjából 15-20 percig még lehetőségünk nyílik finoman mozgatni, tehát elvégezni az utólagos szintezést vagy beállításokat, de amennyiben 25-30 perc után vesszük észre a problémát, a lapot vissza kell szednünk a felületről, lévén a gipsz olyan gyorsan meghúzza a ragasztót, hogy az mozdítás után már szilárd marad, tehát elveszíti tapadó hatását. A gipszkartont lehetetlen hézagok nélkül felragasztani, még ha azok alig milliméteresek is. Ezeket soha nem ragasztóval, hanem kifejezetten erre alkalmas hézagoló gipsszel töltjük fel, méghozzá erősítőszalag alkalmazása mellett. Az ilyen felület a teljes száradás után készen áll arra, hogy glettelhető, festhető, esetleg tapétázható legyen, de nagyon fontos, hogy ragasztott gipszkartonra csempézni szigorúan tilos!
Ha a fogadóközeg már rendben van, rendkívül lényeges lépés lesz az alapozás, hogy ezzel kiegyenlítődjön a már meglévő száraz, és a felkent nedves réteg közti ellentét. Ha ugyanis túl száraz felületre kerül a nedves ragasztó, előfordulhat olyan eset, hogy a fal elszívja a vizet a masszából, és az túl hamar megköt úgy, hogy nem alakul ki ideális átkötés a két réteg között, tehát a felragasztott gipszkarton visszapotyoghat. A lealapozott aljzatra általában 12/24 óra elteltével lehet rádolgozni, ez azonban minden esetben függ a kérdéses terméktől, így mindig olvassuk el a rajta megtalálható ajánlásokat.
Az alapozó száradását követően levágjuk a gipszkarton lapokat – amennyiben erre szükség van. Hosszanti vágás esetén a normál és jó minőségi lapok egyszerű szikével formázható, de speciális sarkok vagy kapcsoló- és kábellyukak esetén fúrógépet és dekopír fűrészt alkalmazzunk a precíz élekhez. Mivel a gipszes ragasztóanyag nagyon hamar megköt, ezért rendkívül lényeges, hogy kizárólag annyit keverjünk be – a csomagoláson megtalálható instrukcióknak és arányoknak megfelelően –, amennyit nagyjából 20-30 percen belül el tudunk dolgozni. Az anyagot mindig keverőgéppel keverjük össze nagyjából olyan állagúvá, mint a kelt tészta.
Amint az anyag elkészült, megfogjuk az első gipszkarton lapot, és kis pogácsákban elkezdjük felhordani rá a ragasztót. Egy normál, gipszkarton lap esetében minden pogácsa legalább 10- 15 centiméter legyen, nagyjából ugyanannyi anyagot tartalmazzon, és legfeljebb 30 centiméteres távolságban helyezkedjenek el egymástól. Ha kiporcióztuk a ragasztót, a lapot határozott mozdulattal felnyomjuk a helyére – nagyobb daraboknál ez gyakran kétemberes munka –, és erősen megpréseljük az egészet a nyomáspontokon, miközben odafigyelünk a szintekre, valamint arra is, hogy speciális kialakítás esetén megfelelő hézagokkal és alátámasztással rendelkezzen a karton, tehát ne tudjon vetemedni, illetve mozgolódni se.
A felhordott gipszkarton lapokat nagyjából 15-20 percig még lehetőségünk nyílik finoman mozgatni, tehát elvégezni az utólagos szintezést vagy beállításokat, de amennyiben 25-30 perc után vesszük észre a problémát, a lapot vissza kell szednünk a felületről, lévén a gipsz olyan gyorsan meghúzza a ragasztót, hogy az mozdítás után már szilárd marad, tehát elveszíti tapadó hatását. A gipszkartont lehetetlen hézagok nélkül felragasztani, még ha azok alig milliméteresek is. Ezeket soha nem ragasztóval, hanem kifejezetten erre alkalmas hézagoló gipsszel töltjük fel, méghozzá erősítőszalag alkalmazása mellett. Az ilyen felület a teljes száradás után készen áll arra, hogy glettelhető, festhető, esetleg tapétázható legyen, de nagyon fontos, hogy ragasztott gipszkartonra csempézni szigorúan tilos!
