Visszafogott színek, szépen megmunkált felületek és a részletekre való odafigyelés jellemzi leginkább a francia stílust, amitől kifinomult és elegáns lesz a lakás. A francia stílusú lakberendezés legfontosabb jellemzője a finom elegancia. Jellemző módon a sajátos színösszeállítású környezetbe néhány feltűnő bútordarabot helyezhetünk, melyek még akkor is drágának mutatkoznak, ha egyébként fillérekbe kerülnek. A francia stílus nagy belmagasságú városi házakba illik leginkább, ahol a helyiségeket átjárja a természetes fény, ugyanis itt érvényesül igazán a nemes, finom színskála. A francia stílus megengedi, sőt, egyenesen megköveteli a már kipróbált és jól bevált bútorokat és kiegészítőket. Nem szégyen a használt és újrakárpitozott kanapé vagy fotel, a régies asztalok, az antik hatású szekrények. A színek és a formák adják a stílus lényegét.
A francia stílus színei.
Jellemzőek az ezüstös tónusú pasztellszínek a kéktől kezdődően a szürkés- hamvaszöldön keresztül, a sötét mályvaszínig. Az alapszín a törtfehértől a hófehérig terjed, ezt lehet kiegészíteni a pasztellekkel. Egyetlen színnek sem szabad uralnia a teret, ezért minden helyiségben egymással harmonizáló színeket használjunk.A mennyezeten bátran alkalmazzunk finom árnyalatokat, de itt a fehéret kerüljük, mert az túl harsány lenne és az amúgy is nagy belmagasságot még nagyobbnak láttatná. A falfestékhez illő tökéletes árnyalatot kikeverhetjük úgy, hogy a falfestékből egy keveset törtfehér, vagy elefántcsontszínű mennyezetfestékbe töltünk. Így garantált az elegáns összkép. Kipróbálhatunk díszítő falfestést is, akár az egész falon, akár csak egy hangsúlyosnak szánt falszakaszon. Ha a tapéta mellett döntünk, ugyancsak pasztell árnyalatot válasszunk, finom ezüstös mintával. A púderes, finom árnyalatok alapvetően meghatározzák a helyiségek hangulatát.
A francia stílus jellegzetes anyagai.
Ezekhez a színekhez jól illenek az ezüst-, illetve ezüstözött és üvegtárgyak, a finom, puha kelmék, a selyem, a muszlin, a vékony pamut, a kasmír, a merinó gyapjú, illetve ezek keveréke. Ugyancsak kedveltek a csillogó, fényvisszaverő felületek. A selymes csillogás a padlón ugyanúgy megjelenik, mint a selyempárnákon vagy egy márványplasztikán.Erre a stílusra különösen jellemző, hogy a kevesebb több, azaz minden tárgynak úgy kell tűnnie, mintha a legjobb minőségűek lennének, még akkor is, ha a bolhapiacon vásároltuk. Ami persze – lássuk be – nem feltétlenül befolyásolja a minőséget. Sőt, a francia stílusban kedvelt a patina, a finom kopottság.
A francia stílus berendezése.
A helyiség fókuszpontjába a legelegánsabb dísztárgyainkat helyezzük el. Gondoskodjunk néhány tükörről, melyek megsokszorozzák a fényt és a csillogást, de ugyanilyen hatással bírnak a kristály- vagy üvegtárgyak, a míves gyertyatartók. A helyiségeket ne zsúfoljuk tele bútorokkal, sem kiegészítőkkel, inkább csak egy-egy elegáns darabot emeljünk ki, és helyezzük a fókuszpontba.Jó választás egy damaszttal vagy hímzett pamutvászonnal bevont sezlon, egy klasszikus vonalú kanapé. Ne feledkezzünk meg a henger formájú díszpárnákról, amelyeket a kanapé két végére helyezhetünk. A drága kristálycsillárokat nyugodtan helyettesítsük utánzatokkal, ahogy a falikarokból vagy állólámpákból is megfelel egy-egy antikolt, gyöngyökkel díszített példány. A padlóra fektessünk bolyhos báránybőrt, vagy puha gyapjúszőnyeget, ezek segítségével még melegebbé, barátságosabbá tehetjük a nappalit.A fürdőszobánk is lehet franciás. Ehhez a hajlított peremű, lábakon álló kád illik, klasszikus kádtöltővel és zuhannyal. A mosdó ugyancsak legyen klasszikus állványos, hozzá illő törülközőtartóval, de ha elfér, legjobb a külön törülközőtartó állvány. Alapkellék a méretes díszes tükör, melynek mindkét oldalára szereljünk lámpát.
